A legtöbb baleseti sérülés nem súlyos, ennek ellenére fel kell készülnünk arra, hogy komolyabb esetekben is elsősegélyt nyújthassunk. A bőrsérüléseknél nagy a fertőzés veszélye, ezért tisztában kell lennünk a fertőtlenítés és a sebkötözés szabályaival.

 

Sapkakötés

A sapkakötést fejsérüléseknél alkalmazzuk. Kivitelezéséhez egy mull-lapra és két tekercs mullpólyára van szükség. A fertőtlenítést követően a sérült területet mull-lappal fedjük. A mull-lap rögzítéséhez két steril mullpólyára lesz szükségünk. Az egyikkel három körkörös menetet készítünk a fej körül a homlok és a tarkó vonalában. A másik pólya végét a körkörös pólyával rögzítjük, majd a fejtetőn haladó előre-hátra irányuló menetekkel fedjük vele a fejet oly módon, hogy elöl ismét rögzítse a körbefutó pólya. A fej kötözését a körkörös, illetve a fedő pólyával addig folytatjuk, míg az egész fejtetőt be nem kötöttük. A sérülés ellátását körkörös menetekkel fejezzük be. A kötözés befejeztével ne felejtsük el a kötést "kényelmessé" tenni. Igazítsuk meg a füleket, szemöldököt és a kötés alsó részét! Az így elkészített ún. sapkakötés akkor megfelelő, ha az (elviekben) sapkaként leemelhető a fejtetőről.

 

Nyomókötés

Artériás és jelentősebb vénás vérzések esetén ún. nyomókötést alkalmazunk. A két vérzéstípus ellátásának első lépései eltérnek. Vénás vérzés esetén:

  • a sérültet nyugalomba helyezzük, a sérült testrészt szív fölé emeljük,
  • a sebet fertőtlenítjük, majd mull-lappal fedjük a fedőkötésnél leírtak szerint

A mull-lapot három körkörös menettel rögzítjük, a fedőkötéshez hasonlóan. A seb fölé egy összetekert pólyát helyezünk. A sérülés nyomását, ezáltal a hatékonyabb vérzéscsillapítást a későbbiekben ez a pólyatekercs fogja biztosítani. Az összetekert mullpólyát a fedőkötésnél is használt kalászkötéssel rögzítjük.

 

Artériás vérzés esetén elsődleges a megfelelő artériás nyomópont elszorítása, a sérült testrész szív fölé emelése.

  • a sérültet nyugalomba helyezzük, a sérült testrészt szív fölé emeljük
  • a vérzésnek megfelelő nyomáspontot elnyomjuk,

Ha van rá lehetőség (több segélynyújtó van pl.) fertőtlenítsük a sebet, de ez elengedhető lépés! Nyomjunk a sebbe gézgombócot, ezzel tamponáljuk a sebet, majd fedjük mull-lappal! Ezt követoen a vénás vérzés ellátásánál ismertetett módon rögzítsük a kötést, azaz: A mull-lapot három körkörös menettel rögzítjük, a fedőkötéshez hasonlóan. A seb fölé egy összetekert pólyát helyezünk. A sérülés nyomását a későbbiekben ez a pólyatekercs fogja biztosítani Az összetekert mullpólyát a fedőkötésnél is használt kalászkötéssel rögzítjük.

Ne feledjük!

Mindig ügyeljünk saját testi épségünkre, használjunk gumikesztyűt! Használjunk kézfertőtlenítő szert, Desderman gél. Soha ne lógassuk a sérült testrészt, mert ez fokozza a vérzést! TILOS a vérző testrészt elszorítani! Az átvérzett kötést soha ne cseréljük le, mindig arra helyezzünk újabb kötést! Folyamatosan kommunikáljunk a sérülttel, nyugtassuk meg, figyeljük a sokk jeleit!

 

Fedőkötés

Ezt a kötözési módot azért nevezik így, mert befedi azt a testrészt, amelyen a sérülés keletkezett, nem szorosan, de a szabad levegőtől elzárva, hogy távol tarthatók legyenek a fertőző kórokozók, de alkalmas a további szennyeződés elhárításán felül kisebb vérzések csillapítására. Fedő- vagy rögzítőkötés a test bármely részén alkalmazható, gyorsan felhelyezhető és jól megtartja a sebre helyezett tiszta gézlapokat, továbbá nem gátolja a mozgást, nem csúszik el, felhelyezése és eltávolítása nem okoz fájdalmat.

Fertőtlenítsük a sebet!

Helyezzünk a sebre steril mull-lapot! Lehetőleg a sebnagyságának megfelelő méretűt, a seben 2-3 cm-rel lógjon túl. A mull-lapot egyszerűbb esetben ragtapasszal, de a legbiztonságosabb, ha steril mullpólyával rögzítjük. Utóbbival eltudjuk kerülni a kötés elcsúszását. Első lépésként három körkörös menetet tekerünk a sérült végtagra. Ezt követően a körkörös rögzítéssel kb. 45 fokos szöget bezáróan ún. nyolcas meneteket kötünk. Ezt a szakirodalom kalászkötés néven említi. A nyolcas meneteket végül három körkörös menettel zárjuk. A pólyavég rögzítését ragtapasszal vagy csomózással oldhatjuk meg a végtag vastagabb felénél.

 

Parittyakötés
Parittyakötést alkalmazunk általában állkapocs-, orr-, fülsérüléseknél, de más esetekben is elképzelhető. A kötés elkésztéséhez egy hosszú mullpólyára és mull-lapra van szükségünk.

A parittyakötés készítésének első lépéseként terítsünk ki egy mullpólyát, a kb. 60 cm-es szakaszt hajtsuk félbe, majd a félbe hajtott pólyát tekerjük fel. A félbehajtott és feltekert mullpólyát a végektől kezdve vágjuk ketté úgy, hogy a középen lévő kb. 4-5 cm-es rész egyben maradjon. Az így elkészített mullpólyát terítsük ki, közepére helyezzünk mull-lapot, majd tekerjük fel.

Feltekerés után a mull-lap két végénél csomózzuk össze a kötszert. A kötést a sérült testfelületre helyezzük, majd rögzítjük. Parittyakötést egyéb sérüléseknél is alkalmazhatunk, a sérülés helyének megfelelelő különbséggel.

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!